A Kárpátaljai Som falu általános iskolájában éppen november 7-én jártunk, természetesen véletlenül. Az eredeti időpont október 23-a lett volna, de Vraukó Ilike betegsége miatt csúsztunk két hetet.
A gyerekek és a tanárok mindenesetre ugyanúgy készültek, ugyanúgy
táncoltak, énekeltek, mint szinte mindig, amikor áttévedünk ide, ahol talán a madár se
jár. Mert rosszak az utak, nehezített a határ-átkellés, és az Ukrajnáról kialakított kép sem
a legideálisabb a magyarországi látogatóban. Pedig, ha tudnák a szíves vendéglátást, a
könnyekig megható hazaszeretetet, a fejből elszavalt, és érzéssel hangsúlyozott magyar
verseket, akkor biztos könnyebben nekiindulnának az útnak, amely nem is olyan hosszú,
mintha mondjuk, Székelyföldre igyekezne az ember.
El kell menni Kárpátaljára, mert Rákóczi földje, Zrínyi Ilona földje, Kölcseyé, Esze Tamásé,
minden magyaré. Mert a magyarokon kívül, a magyarok mellett itt él Rákóczi népe, a
ruszinok. Mert várnak bennünket.
Helyszín: Som 2013-11-07
|
